Kicsi manóként nem könnyű az élet. Pláné, ha az ember ott találja magát egy hatalmas nagy kert kellős közepén, ráadásul nagy a sürgés- forgás, rengeteg ember, gyerek meg illatok, zaj, szóval elhiheted. 

Mi erre azt mondanánk, hogy zsibvásár, de itt valami Cseperedőket emlegetnek, a hangszóróból folyton szól hangosan a zene, amire mindig összefutnak és izegnek-mozognak…

De jó lenne tudni, hogy miért is kerültem én ide…?!

Na, de nem tartott sokáig ez a felfordulás, néhány nap és mindenki úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna….Furák nagyon az emberek. 

Ami azután következett, hát, azt el sem hiszitek.  Azokat a hónapokat nagyon nehezen éltem túl. 

A nagy kertben tiszta egyedül maradtam, néha ellátogatott hozzám egy kismacska, megbarátkoztam néhány madárral, akik segítettek élelmet szerezni, találtam a fűben két kulcsot, ruhadarabokat, kalapot, de emberre nem bukkantam. 

Így telt el egy év is talán, mikor ismét kezdődött a hoppáré. Sok burrogó micsodával a szép nagy füvet mind lekaszabolták, járművek érkeztek, meg az a sok ember. Épp el akartam bújni egy nagy útilapu alá, amikor egy gereblyéző lány rám talált. Kezébe vett és dédelgetett, vizet adott nekem és megkérdezte, ki vagyok. Mondanom sem kell, hogy meglepődött, amikor bemutatkoztam. 

– Értem amit mondasz, csodálkozott rám a lány és összehívott még több leányzót, akik úgy néztek rám mint egy újszülöttre. Bevittek egy jó meleg szobába, rettenetes göncöket adtak rám, puha párnát és tejecskét hoztak. Mondtam, hogy köszönöm, de én jól el vagyok odakint is bizonygatták, hogy itt jobb nekem. Eltelt egy kis idő mire sikerült rátalálnom egy kisfiúra, akinek jó nagy hátizsákja volt, hát beleugrottam. Ő nem vett észre, hát én sem zaklattam. Így töltöttük együtt azt a három napot, ami felejthetetlen volt számomra. Rájöttem időközben, hogy ide embercsaládok jönnek kikapcsolódni, együtt lenni, szórakozni, táncolni, jó zenéket hallgatni, kézműveskedni, lovagolni, fára mászni. Az első nap egy kicsit meg is ijedtem, mert egy akkora tüzet gyújtottak, pont a kis odumtól nem messze, amilyet még életemben nem láttam. Az égig értek a lángok. Szerencse Zengő, ez volt a kisfiú neve akinek a zsákjába bújtam, észnél volt és jó messzire húzódott a tűztől. Hátizsákja zsebéből kukkintottam ki néha- néha, hallgatva egy gyönyörű mesét, majd olyan szép zene szólalt meg, amilyenre otthon a kéklények szoktak táncolni. 

Tényleg, hogy tudnék én vajon hazajutni? Erre akkor még nem volt semmiféle ötletem.

A másnap szintén csuda jó volt!. Rengeteget játszottunk, akkor csúzlit láttam mint nálunk egy kilátó. Mindenesetre Zengő és barátai aznap annyi fityinget vagy mit gyűjtöttek össze, hogy már alig jutott hely nekem a zsákban. Rám persze fittyet sem hányt!  Egyik asztaltól rohant a másikhoz, kisautók készültek, medálok, edények, rajzok és még sorolhatnám. Nekem legjobban az a sátor tetszett, ahol végre jóllakhattam. Annyi mag és annyi finomság volt oda összehordva, hogy rendesen belakmároztam. Kissé el is álmosodtam mire óriási dudálással megérkezett egy nagy piros autó, emberek ugráltak le róla, hirtelen nagy tűz ismét! 

Ezek az emberféle lények miért gyújtják meg a fáikat? Fáznak? 

Mondjuk ezúttal hamar el is oltották, aztán eltűntek olyan gyorsan, ahogy érkeztek. 

Délutáni szunyókálás helyett beültünk sokan a sorba kirakott székek egyikére és bámultuk ahogy hozzám hasonló figurák bohóckodnak egy nagy kendő mögött. A történet nem kötött le annyira, inkább az érdekelt, hogy tudnék ezekkel az alakokkal szóba állni. Hátha haza tudnának engem varázsolni. Sajnos mire kikászálódtam a zsákból eltűntek a tömegben. Ráadásul kis gazdim is odalett… mi lesz most? Épp bolyongtam a sok lábacska között mire olyan erős trombita, kürt meg egyéb hangos hangszer kezdett szólni egyszerre, hogy majd megsüketültem. El kellett menekülnöm a kert hátsó részébe, miközben kiabáltam torkom szakadtából, hogy: Zengő! Zengő! de sajnos sehol sem találtam.

Visszaballagtam hát a meleg szobába, bebújtam a puha takarók alá és majd sírva fakadtam. Puha moha ágyamra gondoltam meg arra, hogy vajon találkozom még valaha a pillékkel, Rigóval és a cseperdészekkel?